Az id Software 1993-ban a Doom-mal műfajt, legendát, forradalmat hozott. A titok nyitja ma már eléggé sablonos és épp, hogy elfogadható, de akkoriban a rengeteg platform- és kalandjáték (illetve RPG) után merőben más és merész húzás volt, s az újdonság varázsával aratott. A recept egyszerű volt: lőjj szét mindent, ami mozog, keresd meg a kulcsot, és lécelj le a pályáról! Mégis a változatos ellenfelek, a jól összerakott pályák, és az öteletes fegyverek hatalmasat ütöttek 1993-ban. Így egyértelmű volt: ezt folytatniuk kell! Az id így 1994-ben kihozta a 2. részt, 'Hell on Earth' címmel.

Minthogy sztori eddig sem volt, a 2. részben sem kell pánikba esni egy esetleges "összeesküvés-elmélet"-tel átszőtt történettől: a névtelen Marine (akit a Doom novellákban Flynn Taggart-nak, a játék után egyszerűen csak "Doomguy"-nak, vagyis "Doomfickó"-nak hívnak) épp hazafelé tart a Deimos-ról. Igen ám, de jön is a hír: a Pokol erői eljutottak a Földre, s inváziót indítottak. A Marine feladata lesz az evakuálásban való részvétel. Ez meg is történik, ő azonban ott ragad. Mikor már tehetetlenül várja a biztos halált, információt kap, miszerint az Inváziónak forrása van, ami elpusztítható. Így meg is indul a Pokol Démona felé, hogy megölje és véget vessen egyszer és mindenkorra az őrületnek. Persze ebből a "drámaiságból" mindössze annyit érzékelünk, hogy egyes pályák után kapunk némi szöveges értesítőt. Ennyi. A lényeg marad a lövöldözés!

Manapság valószínűleg hatalmas felháborodás lenne a Doom 2, mert gyakorlatilag kiadták ugyanazt a játékot, más pályákkal, néhány új szörnnyel és fegyverrel (tehát ma egy "gyenge" kiegészítőnek felelne meg). Azonban siker lett ez is, hiszen ugyanazt az élményt garantálta, mint az első rész is. Még több szörny, még nehezebb kihívás, még több rejtett ajtó, és különféle power-up-ok. Ezek amolyan "gömbök", melyek bónuszokat adnak. Az első részben is látható "berserk" csomaghoz hasonlók. Van halhatatlanságot adó, láthatatlanná tevő, illetve visszatér itt is a saválló ruha, mellyel a káros folyadékokon közlekedhetünk. Itt még jobban megy a hajazás a platformokra: néha csak sprinttel, vagy megfelelő magasságból való "leugrással" (ami ugye a leesést jelenti, hiszen ugrani e játékban még nem tudunk) tudunk megközelíteni bizonyos helyeket.
Mint már említve volt, új ellenségek is tiszteletüket teszik a Doom 2-ben, melyek részint az előző részben debütáltak továbbgondolásai, részint új ötleteken alapulók. Lássuk, melyek ezek!

• Hellknight: Ez a Baron of Hell "továbbfejlesztett" változata, illetve életerőben mindenképp "butítottak". Hasonló a sebzés: távolra plazmával, melybe beleszaladni nem érdemes, közelről pedig ütéssel.
• Heavy Weapons Dude/Chaingunner: Ő eredetileg a Doom 2-ben tűnik fel. Két golyószórója igencsak veszélyes ellenséggé teszi, ha nem mozgunk, könnyen szétszedhet pillanatok alatt.
• Mancubus: Szintén brutális szörny, kinézetre is, a Doom 3-as énje méltő utódja lesz majd. Energiagömböket lövell ki két "ágyújából", mely a kezére van erősítve az amorf monstrumnak, s ezeket irtó gyorsan lövi ki ránk. Nagyon szlalomozni kell vele szemben, s a legjobb, ha körbefutjuk, mert viszonylag lomha. Gyors rakétalövésekkel könnyen szétszedhető.
• Revenant: Ő egy "csontváz", leginkább arra emlékeztet, rakétákkal felszerelve. Sebzése ugyan csak fele annyi, mint az általunk kilőhető rakétáké, de ezeket gyorsan lövi. Legjobb, ha valami sorozatlövő fegyverrel (plazma, golyószóró) sorozzuk, ugyanis ezidő alatt nem tud ránk lőni.
• Arachnotron: A Spider Mastermind "kicsi" változata. Ő szerencsére nem soroz minket golyószóróval, viszont nagy bánatunkra plazmavetője van, mellyel piszok gyorsan beterít minket. Érdemes őt is körbefutni, s rakétavetővel sorozni, úgy gyors vége lesz.
• Pain Elemental: A Cacodemon-hoz hasonló dög, csak barna változatban. Önálló sebzése nincs (esetleg ha nagyon közel megyünk hozzá, lecsap), Lost Soul-okat lő ki ránk, elég sokat (3-4-et is akár). A vele való harc során könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a Soul-okat lőjjük - ne tegyük. Elsősorban vele kell elbánni, így megszűnik a "kiköpött" kreatúráinak forrása.
• Arch-Vile: Szintén "humanoid" démon, tehát leginkább egy emberi torz alakra emlékeztet. Kemény ellenfél, ha az életerőt nézzük, neki van a negyedik legtöbb a játékban. Tűztámadása van, mely egy felénk tartó "tűzsugarat" jelent; akár a levegőbe is repíthet, ha nem térünk gyorsan ki előle. Emellett élőhalottat támaszt fel, démonokat idéz meg. Így legjobb ellene a BFG lesz, de a gyors rakétasortűz is megteszi.
• Icon of Sin: Baphomet néven ismert még, s a játék főellensége lesz. Ellene nem sok jó taktika van, hiszen folytonosan lövi ki a szörnyeket magából, egy hatalmas "lávafolyó" választ el minket tőle, s még magasan is van, raádásul csak az agyát sebezhetjük. Erre is kell, hogy rámenjünk majd, minden erőnkkel, miután elértük a hozzá vezető platformot. Nem lesz egyszerű legyőzni, az tény.

A játékban egy új, brutális fegyver található a régiek mellett: a duplacsöves sörétes puska. A maga 20 kilőtt sörétjével (a hagyományos 7-et lőtt ki egyszerre) igazi "keresztté" teszi a fegyvert, melytől a démonok méltán menekül(né)nek. Akár egy egész Cacodemon is likvidálható mindössze egyetlen lövéssel. Nagy hátránya a piszok lassú újratöltés, s az, hogy rövid idő alatt kifogy.

A Doom 2 ezen kívül persze a humort és az önreflexiót sem hagyja ki: két pályán is visszatérünk majd Wolfenstein kastélyába (a Wolfenstein 3D legelső, és egyik epizódjának utolsó pályájára). SS katonák, és hagyományos Doom-ellenfelek lesznek a pályákon, s majd egy Cyberdemon-t is likvidálnunk kell. E pályák miatt 30+2 "level"-ből áll ma a játék hivatalos formában.

---

Megjegyzés: A Doom 2-t még két kiegészítő követte: az Ultimate Doom (1995) és a Final Doom (1996). Létezik ezen kívül egy Master Levels of Doom (1995) nevű is, mely gyakorlatilag WAD-filehalmazt jelent (ezek a Doom alapját adó, hatalmas méretű file-ok), melyek több alkotótól származnak. Emellett sok letölthető amatőrök által készített pálya is megtalálható a "csomagban".